Igazság

Kitartás Testvéreim!

Először úgy gondoltam, hogy ha hazajövök terjedelmes beszámolót fogok készíteni erdélyi utunkról, de az ismert esemény fényében megpróbálom ezt a mai írásomba összesűríteni. Hogy miért? A negyedik napon történtek ugyanis rányomták a bélyeget egész kirándulásunkra, és nem a szép jut eszembe, amikor erre a hétre gondolok. Pedig jártunk szép helyeken, az emberek se viselkedtek gonoszul, idegenül. Az az oláh horda, amelyik ránk támadt, azok sem helyiek voltak, valószínűleg dinamo bucuresti szurkolók Rómából hazafelé menet. Ennek ellenére tényleg csak ajánlani tudom, hogy minél többen látogassatok el Erdélybe, mert felejthetetlen élményekben lesz részetek, csak nagyon vigyázzatok magatokra! Mi nem voltunk elég körültekintőek sajnos, habár nem is tudom miért kellene. Böjte atya elintézte az egészet egy mondattal: "Akinek nagy a szája, azt megverik". Böjte Csaba atya nem tudom mire alapozta ezen kijelentését. Nagy volt a szánk, mert fel mertem venni egy magyar címeres pólót Déván. Déva a mienk. 13-an ránk támadtak orvul, és ott ütöttek-rugtak, ahol értek, erre még mi vagyunk a hibásak. Tisztelt Csaba atya!! Szeretnék elnézést kérni, hogy elcsatolt földünkön, magyarságomat büszkén viselve, adományt juttatván a szívünkön viselt mostoha sorsú gyermekeknek, összeverettem magamat. Ígérem ilyen többé nem fordul elő. Mert legközelebb ha megyünk, akkor nem minket vernek. Mert akkor utolsó rohamra megyünk!!!  Sajnálatomat kell kifejeznem, de én Csaba atyától többre számítottam, egy kis szívből jövő mondatot, nem pedig, hogy magunknak köszönhetjük. Amúgy az árvaház többi tagja, a nevelők, valóban úgy viselkedtek velünk, mint egy testvérrel. Nekik így utólag is köszönöm a fáradtságot, segítséget, Karda Róbertnek külön is az egész napi fordítást. Ő volt ugyanis, aki végig ott volt velünk a rendőrségen, illetve Petivel a kórházban, és tolmácsolt, illetve segített mindenben. De tényleg voltak szép, jó pillanatok is, most megpróbálok ezekről is szólni egy kicsit. Például első nap Vajdahunyadon töltöttük az éjszakát(Dévától 25 km). Elmentünk egy helyi rock kocsmába, de mivel a többiek fáradtak voltak, úgy döntöttünk hazmegyünk pihenni. Ez így is történt, ám lefekvés előtt Gergő barátommal( ő volt a másik akin nyomai voltak a verésnek) úgy döntöttünk beverünk egy felest, meg egy pohár sört, csakhogy jobban aludjunk. Na igen. A felesből az lett, hogy megittunk fél litert, a pohár sörből meg kb 4-6 liter lett. Szerintem nem nehéz kitalálni, hogy ezután hogyan cselekedtünk, de azért elmesélem. Szépen felöltöztünk és visszamentünk a kocsmába, ahol három helyi román sráccal el kezdtünk csevegni. Hozzá kell tennem semmi gond nem volt velük, az egyiknek a legjobb barátja például magyar. Na szépen berúgtunk, de sajnos a kocsma bezárt. Mondtuk emezeknek, hogy go drink, meg kérdeztük, hogy open the pub???? Kiderült, hogy Vajdahunyadon nincs már semmi nyitva. Ehhhh. Pedig úgy piáltam volna még. Kitalálták, hogy gyerünk át Dévára taxival. Át is mentünk. Ők fizették a taxit. habár Gergő barátom egy kicsit rám ijesztett, mert a fejébe vette, hogy ezek eladnak minket szervkereskedőknek, már ki akart ugrani a taxiból, hogy szaladjunk. Sikerült megnyugtatnom, főleg aztán nyugodott meg, mikor megérkeztünk. A legnagyobb sokk itt ért minket. Déván sincs semmi nyitva. Na a kurvaéletbe. Gyerünk haza. Elindultunk gyalog, stoppolva. kettő meg is állt, de ő másfele ment. Volt egy dácsiás muki, na az kb 3-4 km-t tudott vinni minket. A többit meg gyalog. Még jó, hogy nem kellett bonyolult helyeken mennünk. Csak egyenesen. Hú mekkora öröm volt mikor hazértünk. A legjobb az volt, hogy a többiek pont akkor ébredeztek. Hehe. Na például ez az este kurva jó volt. Második napon megnéztük a Cincis-tavat. Erről annyit kell tudni, hogy fent van a hegyen, majd 1000 méter magasságban. Mondanom sem kell eszméletlen szép. Ja meg voltunk egy olyan boltban fent, ami egyszerre abc, meg kocsma. Hatalmas. Ha berúgsz, nem kell félned, hogy elkésel a boltból, oszt az asszony elver otthon. Harmadik nap meg a Retyezát-hegységen voltunk, ami 2400 magas. Gyönyörű volt. Erről a hegyről azt kell tudni, hogy nemzeti parkként is nyilván van tartva, a szerencsés turisták találkozhatnak zergével, farkassal, medvével. Mi sajnos nem találkoztunk(vagy szerencsére?). A negyedik napon pedig... Az ötödik napon pénteken meg jöttünk haza. Soha életemben nem vártam ennyire a hazautat kirándulásból, nyaralásból, mint most. Biztos sok mindent kihagytam, meg biztos ti is kíváncsiak vagytok még valamire, ha igen, akkor kérdezzétek meg, s én válaszolok készséggel.

Szebb Jövőt Testvéreim!                                   Csaba a Hun

Kitartás Testvéreim!

Most egy rendhagyó írással jelentkezek, ugyanis az erdélyi utunkon történt egy olyan esemény, ami felett nem lehet szó nélkül elmenni. Ezért viszatértem alkalmából nem a nyaralás szépségeit publikálom, hanem azt a szörnyű eseményt, ami velünk történt.

Megverték az oláhok Déván az adományokkal érkező csongrádi mömösöket

Mint ismeretes, mozgalmunk, a Magyar Önvédelmi Mozgalom Csongrád megyei szervezete jótékonysági adománygyűjtő akciót folytat, mellyel a dévai magyar árvaház gyermekeit támogatja. Néhány nappal ezelőtt csongrádi tagtársaink ezen okból kifolyólag Dévára utaztak, hogy az összegyűlt adományokat átadhassák az árvaház köztiszteletben álló vezetőjének, Böjte Csaba atyának, ám az árvaházból távozva augusztus 16-án csütörtökön tagjainkat eddig ismeretlen oláh soviniszták megtámadták, és fizikailag bántalmazták.

A támadás nyilvánvalóan szervezett provokáció volt, mert a hordában érkező románok támadás előtt elölről és hátulról taktikusan bekerítették a mieinket. Nyilvánvaló az is, hogy etnikai támadásról - azaz magyarverésről - van szó, mert a támadó oláhok "Hungary! Hungary!" csatakiáltással vetették magukat tagtársainkra, pénzüket és csomagjaikat pedig nem vették el. Testvéreinknek a védekezésre még csak esélyük sem volt, mert hármukra tizenhárom román (!) rontott, így menekülésre fogták a dolgot, de ez sajnos csak egyiküknek sikerült. Másik két testvérünket a túlerőtől és a vértől felbőszült oláhok a földre teperték, és addig rugdosták amíg mozogtak, és amíg a kihívott román rendőrök (akik egyébként tagtársunk bevallása szerint korrektek és segítőkészek voltak!) a helyszínre nem érkeztek. Megtámadott testvéreink közül ketten szerencsére megúszták "kisebb zúzódásokkal", harmadik tagtársunk azonban sajnos már nem volt ilyen szerencsés, mert ő nyolc napon túl gyógyuló sérüléseket is elszenvedett (többek között az egyik fogát kiverték, orrát pedig betörték!).

Tévedtek azok a román soviniszták, akik tagtársainkkal szemben ezt a mérhetetlen aljasságot elkövették abban a hiszemben, hogy így majd elrettentik, elijesztik őket (s rajtuk keresztül "példát statuálva" bennünket is!) a revízió, és a határontúli magyarokkal való egyesülés gondolatától! Tévedtek, mert azt hitték, hogy mocskos tettükkel megtörték, holott - szenvedő erdélyi testvéreink sorsát most egy kicsit saját bőrükön éreztetve - megerősítették testvéreinkben az összetartás szükségességébe vetett magyar hitet. Üzenjük a társainkat megtámadó dévai oláhoknak - és velük együtt az összes többi bocskoros sovinisztának! -, hogy míg ők a karámban kecskéikkel és birkáikkal "pásztoróráznak", addig magyar a magyarral szép lassan egymásra talál, és egy szép napon József Attilával együtt kiáltja majd: "Nem! Nem! Soha!" A kocka el van vetve, a magyar önvédelem szelleme napról-napra erősebb lesz a lelkekben határon innen és túl egyaránt, és ez ellen ők nem tehetnek semmit! Ha belefeketednek a gyűlöletbe és az irigységbe, akkor sem!
Ahogyan ledőltek egykor Jerikó falai, népünk is úgy fogja majd - kéz a kézben, magyar a magyarral! - ledönteni Trianon érdekből emelt gúnyfalait: tiszta hittel, reménnyel és testvéri szeretettel járjuk körbe.
Az Erdélyt bitorló, gyűlölködő oláh sovinisztáknak pedig ezt üzenjük:
"Vigyázzatok, nehogy véletlenül a falak alatt tartózkodjatok, ha majd újra megszólal a régi kürt..."

Magyar Önvédelmi Mozgalom

2007. augusztus 19.

Tehát ez történt, bővebb információt később még lehet készítek, de egyelőre ezt olvassátok, juttassátok el minél több ember kezébe, olvassák minél többen, hogy saját( az én szívemben még saját) földünkön román paraszt cigányok támadják a Magyarokat!!!

Szebb Jövőt Testvéreim                                         Csaba a Hun

Kitartás!

Na most csak azért írok kedves olvasóim, mert bejelentem távozásomat, egy ideig(max egy hét) valószinűleg nem hallotok felőlem. De aztán!!!!! Biztos lesz majd mit mesélnem. Írnék most is valamit, csak az a baj, hogy baszottul bebasztam tegnap este, és most rohadt fejfájás kerülget. A legrosszabb az egészben, hogy megyek este dolgozni, és fogalmam nincs, hogy fogom majd kibírni. Lehet összeokádom majd a gépet. Az lenne még csak a szép mutatvány. Történt már ilyesmi velem, nem is egyszer. Volt olyan még suhanc koromban, hogy arra keltem fel, hogy anyám sikálja a padlószőnyeget. Az ágyneműhuzat lehúzva, a faliszőnyeg lekapva. Először csak néztem, hogy mi a fasz van itt, aztán anyám elmesélte, hogy míg "aludtam" összerókáztam az egész szobát. Hihi. Még jó, hogy erre nem emlékeztem. Biztos büdös lehetett. Amúgy tegnap volt az első olyan nap, hogy nem készült bejegyzés. Biztos tülkön ültetek már, hogy mi lehet velem. Szegeden voltam barátaim. Azért ti se gondoltátok, hogy majd én itten minden nap nekigyűrkőzök regényt írni. Azért majd Erdélyben keresek valami internetkávézót, és tudósítani fogom az eseményeket. Most jön a fájdalmas búcsú. Az a fájdalom benne, hogy tudom, hogy visszajövök.

Szebb Jövőt!                                      Csaba a Hun, akifikamásnapos