Kitartás Testvéreim!

Először úgy gondoltam, hogy ha hazajövök terjedelmes beszámolót fogok készíteni erdélyi utunkról, de az ismert esemény fényében megpróbálom ezt a mai írásomba összesűríteni. Hogy miért? A negyedik napon történtek ugyanis rányomták a bélyeget egész kirándulásunkra, és nem a szép jut eszembe, amikor erre a hétre gondolok. Pedig jártunk szép helyeken, az emberek se viselkedtek gonoszul, idegenül. Az az oláh horda, amelyik ránk támadt, azok sem helyiek voltak, valószínűleg dinamo bucuresti szurkolók Rómából hazafelé menet. Ennek ellenére tényleg csak ajánlani tudom, hogy minél többen látogassatok el Erdélybe, mert felejthetetlen élményekben lesz részetek, csak nagyon vigyázzatok magatokra! Mi nem voltunk elég körültekintőek sajnos, habár nem is tudom miért kellene. Böjte atya elintézte az egészet egy mondattal: "Akinek nagy a szája, azt megverik". Böjte Csaba atya nem tudom mire alapozta ezen kijelentését. Nagy volt a szánk, mert fel mertem venni egy magyar címeres pólót Déván. Déva a mienk. 13-an ránk támadtak orvul, és ott ütöttek-rugtak, ahol értek, erre még mi vagyunk a hibásak. Tisztelt Csaba atya!! Szeretnék elnézést kérni, hogy elcsatolt földünkön, magyarságomat büszkén viselve, adományt juttatván a szívünkön viselt mostoha sorsú gyermekeknek, összeverettem magamat. Ígérem ilyen többé nem fordul elő. Mert legközelebb ha megyünk, akkor nem minket vernek. Mert akkor utolsó rohamra megyünk!!!  Sajnálatomat kell kifejeznem, de én Csaba atyától többre számítottam, egy kis szívből jövő mondatot, nem pedig, hogy magunknak köszönhetjük. Amúgy az árvaház többi tagja, a nevelők, valóban úgy viselkedtek velünk, mint egy testvérrel. Nekik így utólag is köszönöm a fáradtságot, segítséget, Karda Róbertnek külön is az egész napi fordítást. Ő volt ugyanis, aki végig ott volt velünk a rendőrségen, illetve Petivel a kórházban, és tolmácsolt, illetve segített mindenben. De tényleg voltak szép, jó pillanatok is, most megpróbálok ezekről is szólni egy kicsit. Például első nap Vajdahunyadon töltöttük az éjszakát(Dévától 25 km). Elmentünk egy helyi rock kocsmába, de mivel a többiek fáradtak voltak, úgy döntöttünk hazmegyünk pihenni. Ez így is történt, ám lefekvés előtt Gergő barátommal( ő volt a másik akin nyomai voltak a verésnek) úgy döntöttünk beverünk egy felest, meg egy pohár sört, csakhogy jobban aludjunk. Na igen. A felesből az lett, hogy megittunk fél litert, a pohár sörből meg kb 4-6 liter lett. Szerintem nem nehéz kitalálni, hogy ezután hogyan cselekedtünk, de azért elmesélem. Szépen felöltöztünk és visszamentünk a kocsmába, ahol három helyi román sráccal el kezdtünk csevegni. Hozzá kell tennem semmi gond nem volt velük, az egyiknek a legjobb barátja például magyar. Na szépen berúgtunk, de sajnos a kocsma bezárt. Mondtuk emezeknek, hogy go drink, meg kérdeztük, hogy open the pub???? Kiderült, hogy Vajdahunyadon nincs már semmi nyitva. Ehhhh. Pedig úgy piáltam volna még. Kitalálták, hogy gyerünk át Dévára taxival. Át is mentünk. Ők fizették a taxit. habár Gergő barátom egy kicsit rám ijesztett, mert a fejébe vette, hogy ezek eladnak minket szervkereskedőknek, már ki akart ugrani a taxiból, hogy szaladjunk. Sikerült megnyugtatnom, főleg aztán nyugodott meg, mikor megérkeztünk. A legnagyobb sokk itt ért minket. Déván sincs semmi nyitva. Na a kurvaéletbe. Gyerünk haza. Elindultunk gyalog, stoppolva. kettő meg is állt, de ő másfele ment. Volt egy dácsiás muki, na az kb 3-4 km-t tudott vinni minket. A többit meg gyalog. Még jó, hogy nem kellett bonyolult helyeken mennünk. Csak egyenesen. Hú mekkora öröm volt mikor hazértünk. A legjobb az volt, hogy a többiek pont akkor ébredeztek. Hehe. Na például ez az este kurva jó volt. Második napon megnéztük a Cincis-tavat. Erről annyit kell tudni, hogy fent van a hegyen, majd 1000 méter magasságban. Mondanom sem kell eszméletlen szép. Ja meg voltunk egy olyan boltban fent, ami egyszerre abc, meg kocsma. Hatalmas. Ha berúgsz, nem kell félned, hogy elkésel a boltból, oszt az asszony elver otthon. Harmadik nap meg a Retyezát-hegységen voltunk, ami 2400 magas. Gyönyörű volt. Erről a hegyről azt kell tudni, hogy nemzeti parkként is nyilván van tartva, a szerencsés turisták találkozhatnak zergével, farkassal, medvével. Mi sajnos nem találkoztunk(vagy szerencsére?). A negyedik napon pedig... Az ötödik napon pénteken meg jöttünk haza. Soha életemben nem vártam ennyire a hazautat kirándulásból, nyaralásból, mint most. Biztos sok mindent kihagytam, meg biztos ti is kíváncsiak vagytok még valamire, ha igen, akkor kérdezzétek meg, s én válaszolok készséggel.

Szebb Jövőt Testvéreim!                                   Csaba a Hun