Kitartás Testvérek!!

Mint ígértem itt vagyok, csak az a baj, hogy egyre kevesebben látogattok el ide, ami nagy szomorúsággal tölt el. Ígértem, hogy lesz mit olvasnotok, de nem biztos, hogy le fogom írni a szombat este, illetve vasárnap reggel történteket az elejétől végéig. Történt ugyanis egy komoly eset, amit lehet nem kéne itt megosztanom veletek. Na majd látom. Annyi volt amúgy szombaton, hogy F. barátom eljött hozzánk, megittunk pár doboz sört, majd elmentünk Sz-hez, majd 3-ana  borházba, aholt tovább folytattuk az ivászatot. Elég lazán iszogattunk, amíg meg nem jelent I., ő ugyanis rendelt egy kis törköly pálinkát. ÓÓÓ!!! Isteni volt, igaz egy kicsit erősebbre számítottam. A kiszolgáló nézett is, ugyanis a törköly pálinkához erős grimaszok szoktak párosulni, ami nálam nem jelent meg. Vagy tényleg az én szervezetem van megedzve, vagy gyenge volt valójában eme nedű. Itt amúgy nem sokat töltöttünk el, a hangulat is elég punnyadt volt. Az egész helyiségben szinte vaksötétség, minden asztalnál csak suttogtak, mintha valami kísértetházban lennénk. A nagy kivetítőn is halkan ment az adás, amit nagyon nem bántam, mert a magyar zenecsatorna sugárzódott rajta, és amikor egyszer odafurdultam, pont ez a cigány barom ment rajta. győzikéről beszélek igen, aki rengeteg magyar lakásba beköltözött egy utált kereskedelmi juden csatornán keresztül. Na erre nem is akarok több szót fecsérelni. Na szóval a borházat ott hagytuk, de már ismét csak F. barátommal voltam, benéztünk a Kelemen-házba, ahol egy asztaltársaságnál Kárpátiát énekeltek egy másiknál meg 2 srác pókerezett. Ennyi. Kezdtem úgy érezni magam, mintha hétfő este volna. Nem mintha hiányoztak volna az ordító suhancok, akik 2 üveg sörtől fekszenek az árokban, meg a hellokittis megasovány kis rózsaszín csitrik, akik vérig sértődnek, ha nem veszel nekik energiaitalt whiskey-vel. Aha. Egyszer még régebben fűztem egy csajt(akkor éppen egyet), megkérdeztem tőle iszik e valamit. Hát egy balikólát szeretne. Öhöm. Az meg mi? Hát balantines colával. Hú az anyádat. Akkor másképp kérdezem. Kérsz egy sört? Hát ő nem szereti. Hát én meg a balikólát nem szeretem fizetni. Körülbelül egy-két szót még váltottunk, aztán én tovább mentem, mondván nem fogok egy ilyen ribancért dolgozni. tehát a kelemen-házbanalig voltak, megittun egy sört, mentünk is a FÉG-be, ami eleve úticélként szerepelt a fejünkben. Ott se sokan voltak, de legalább egy-két ismerős, itt pár sör elfogyasztása után már a pultot támasztottam. Imádom ezt a figurát felvenni. Fasza bárszék, ráülsz, majd szinte ráfekszel a pultra egyik kezeddel, a másikkal meg fogod az italodat, amibe néha bele is iszol. legjobb. Napokat ellennék abban a pozícióban. Aztán jött egy muki, aki folyamatosan Kárpátiát akart hallgatni. Nem zenegépen. Itt olyan nincs. Itt mekéred a pultost, vagy a főnököt, hogy játszon már le pár zenét a kedvenc előadódtól. Kb. 2-3 Kárpátia le is ment, majd abbamaradt. A csávó meg tette ő a törvényt, hogy mekkora Magyar, meg a Kárpátiánál nincs jobb. Komolyan mondom nagy divat lett Kárpátiát hallgatni, meg Kárpátia pólót felvenni. Kezd az ember elgondolkodni olyankor, amikor már cigánygyerekeken lát ilyen pólót. Hogy a faszomba van ez? Amúgy elég egyszerű. Fogalmuk sincs róla, hogy mi ez, maga a zenekar mit képvisel. Nekem ez tűnik ésszerűnek. Na aztán mivel F. barátom hazament fáradtságra hivatkozva, egyedül maradtam, így elfogadtam a csávó meghívását, miszerint menjünk át egy piacközeli kocsmába, ami már nyitva van(ez vasárnap hajnal 5 fele lehetett), mert ott a zenegépben van Kárpátia. Át is mentünk hallgattuk is a zenét, ami abból állt hogy 3-szor lekérte a Hol vagytok Székelyek? című nótát. Egyre fáradtabbak lettünk, így kezdett forrósodni is a hangulat(én ha fáradt vagyok harapok), a csávó el kezdett magyarázni, hogy fiatal vagyok mit tudhatok még én a világról. Kezdett bosszantani ez a köcsög. Ő 40 volt. Kérdeztem tőle egy-két dolgot, hogyha ő ilyen okos én meg nem. Az egész történelmünkből csak Istvánt ismerte. Ki Álmos fia? Nem tudom. Csodaszarvast kik követték? Hagyjam már magamat, mit hiszek ilyen mesékben, ez kamu. Hú. Ekkor már ideges voltam. Balhét nem akartam, úgyhogy mondtam a csávónak menjen haza, ha meg nem, akkor hozzám ne szóljon mert a következő ilyen megnyilvánulásra ütni fogok. Csak beszélt. Azt mondta én nem vagyok igaz Magyar. Kérdeztem tőle, mikor volt  a trianoni diktátum? Nem tudja, de nem is mindegy, hogy mikor volt? Aztán mondja, hogy ő nem fél senkitől, menjünk ki az utcára. Mégegyszer nem kellett mondani. Megfogtam falhoz basztam, akkor már mondta, hogy hagyjam. Aztán bekergettem a piacra.... Na innentől kezdve a történetet nem szeretném folytatni. Aki kíváncsi a végére személyesen megkeres, de szerintem páran hallottátok. Kis város ez, itt gyorsan terjednek a hírek. Na ennyi. Utálom az ilyen fasszopó buzikat. ja még ez a csóka hirdette, hogy így meg úgy utálja a cigányokat. 2 perc múlva bejött egy. Mondom meg lehet mutatni. ÁÁÁ. Utálom az ilyen szájhősöket. Meg is kapta amit érdemelt. na de tényleg nem írok erről többet. Amúgy, várom a hozzászólásokat, véleményeket. Mi az ami jó, vagy miben kéne fejlődnöm? Közös érdekünk.

Szebb Jövőt Testvéreim!!                       Csaba a Hun